Alapmindent mindenkinek, 2. rész – Mi minden jár a modern, gyermektelen, középkorú férfinak?

„Nem lehet minden együgyű ellenzéki propaganda mellé véleménycikket állítani, mégis olykor érdemes. A nagy magabiztossággal előadott, béna hazudozás is tud szórakoztató lenni egy ideig, de a legjobb pillanatok akkor jönnek el, amikor átfordul szánalmas önsajnáltatásba. Amikor beindul a »nekem ez jár« követelőzés, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy teljesítmény nélküli politikai csoport akarja ismét megkötni a szövetségét a hasonszőrű emberekkel – ennek eszköze pedig mindenkor az igazságtalanság érzetének felszítása. Még sokan emlékezhetnek a 2010-es második felének nagy ötletére, az alapjövedelemre. Mára ugyan elhalványult az a fantasztikus érvelés, hogy munka nélkül is járjon a viszonylag tisztes megélhetés, és hogy az állam (azaz a semmirekellők polgártársainak) feladata ennek a biztosítása.

Az emögött meghúzódó eszmeiséggel viszont természetesen újra és újra találkoznunk kell. Most már egyértelműen jelenségnek számít az a követelőzés, amely a magyar családtámogatási tételek sokasodása mentén bukkant fel. Egy vészesen fogyó és még annál is vészesebben öregedő, törékeny korfájú országban bizony a jövő múlik azon, hogy születik-e elég gyerek. Aki gyerekeket szül, nevel, felelősséget vállal értük, az az ország jövőjéért vállal felelősséget.

A korábban alapjövedelmet követelők azonban ettől megijednek, hogy kiderül a semmirekellőségük. Ez áll a demokratának álcázott, passzív-agresszív »én nem érek annyit?!« kérdezgetés mögött.”

Nyitókép: Andrzej Rostek/Getty Images